Ízisz, Lilith, Gello

A sötétség három hölgye

A Zsoltárok egyik híres szakaszában (90: 5–6) a Biblia arról beszél, „aki a sötétben jár”, negotium perambulans in tenebris. [*] Kétségkívül bármely Isten alkotta teremtmény úgy érzi, hogy az isteni fény hatósugarán kívül, – azaz annak a Fénynek a hatósugarán kívül, mely a Teremtőtől árad, s mely (néhány teológus szerint) az Ő természete maga – mozog és cselekszik egynémely dolog: néhány alak- és névváltoztató teremtmény, melyek ijesztgetni szokták az embert, de amelyek az embernek azt a vágyát is kifejezésre juttatták, hogy szabadságra és függetlenségre tegyen szert a tekintélyelvű és éber istentől.

Az autonóm, atyai és harcos Istennel szemben egy rendkívül szép nő képmásáról szőttek álmokat; a kéjvágy és mágia istennőjéről, aki egyúttal olyan, erővel bíró szavak birtokosa, melyek magának Istennek a hatalmán is felülkerekednek, és uralják azt. A Menny sok száműzöttje közül (legio a nevük) ő az, aki hatalmas kitartással áthaladt a sötétségen, s közel került az emberi fülhöz (és ágyhoz); és, bár rejtetten és cenzúrázva, emléke megmaradt mitikus örökségünkben. A héber mitológiában Lilith nevét kapja ez a karakter (Creuzer 1841: II, 524–5 a görög Eileíthyia, Ilithya szülés-istennővel hozza összefüggésbe); a későbbi szövegek Ádám első feleségét, a még körülmetéletlen gyermekek üldözőjét s azoknak a férfiaknak a csábítóját látják benne, akik nem hálnak nőkkel és/vagy nincsenek morális elveik. A Lilithről szóló mesék, mivel a Teremtés könyvéből kimaradtak, főként késői források révén maradtak ránk: pl. a XII. században összeállított midrásban (Számok Rabba), sőt még a XVII. században kompilált kabbalista Pentateuchus-kommentárokban is (Yalqut Reubeni).

Azoknak azonban, akik sietnek megjegyezni – talán a monoteista dogmára való tekintettel –, hogy Lilith népi, szinte dekadens, kései alkotás, nem szabadna megfeledkezniük arról, hogy már a Krisztus előtti második évezredben is felbukkan valami, ami meglehetősen közel áll a nevéhez. Mint ismeretes, egy sumér táblán található, ami a Gilgames-ciklus része: Gilgames és a fűz története. Egy bizonyos Lillake nevű alak jelenik meg ott a gonosz szellemek egyikeként, akik ellopják Innana, a szerelemistennő fáját, amit a hősnek vissza kell szereznie. Lilitu, egy másik Lilith-prototípus, nagy jelentőségű szereplő a babiloni varázsigék corpusában, ahol kéjvágyistennőként szerepel. A gyógyíthatatlan betegeket, akik orvosság nélkül tengődnek, Lilitu vőlegényeinek hívják e varázsigékben, s ők a vámpírizmus áldozatait idézik eszünkbe, akik a parazita csókok hatására elerőtlenednek, míg a halál keblén nem csatlakoznak kedvesükhöz.

E babilóni pre-Lilith hamar átkerül a héberekhez, akik lelkesen tették őt magukévá, s pontos nevet adtak neki: Lilith valójában meg is jelenik a Bibliában. Nem a Genezisben, hanem csupán a prófétikus irodalom egyik szakaszában: Izajás Edommal – az Isten által büntetett országgal – kapcsolatos vízióiban (Iz. 34: 14) Lilith a sok gonosz démon egyikeként szerepel, akik sivatagos vidéken ütöttek tanyát, amit Isten átkozott el:

Ott vesz menedéket Lilit is magának,
ott talál nyugvóhelyet. [**]

Mint látni fogjuk, a szakasz párhuzamos a sumér tábla említett leírásával (sőt, szorosan követi azt):

(az Inanna-fa) közepén a szűz Lillake építette fel házát. Lilith mindkét esetben gyalázatos birtok-eltulajdonító; és úgy tűnik – a kronológiai távolság dacára (az Izajás-szöveg durván kortársa Homérosznak a Krisztus előtti VIII. században) – formuláikat tekintve ugyanahhoz a poétikai tradícióhoz tartoznak e szakaszok.

Miután kijelöltük Lilith nemes hátterét, álljunk meg egy pillanatra, hogy szemügyre vegyük paradicsomi tartózkodását, ahogy azt a Ben Sira ábécéje őrzi meg:

A Teremtés egyik változata szerint Isten a hatodik napon alkotta Ádámot, de Éva még nem létezett. Isten megalkotta Ádámot, majd felszólította, hogy nevezze el az összes élőlényt; s amikor párokban elhaladtak előtte a hímek és nőstények, megirigyelte szerelmüket, és úgy próbálta kielégíteni magát, hogy az összes nőstény teremtménnyel párosodott (érdekes szakasz, mely bizonyos tekintetben magyarázatot ad azoknak a fantasztikus teremtményeknek a születésére, akiket Borges olyannyira kedvelt: az emberi törzzsel, de szamár-, ló- vagy kecskelábakkal rendelkező hibridekére).

A tapasztalat mindenesetre nem elégítette ki; így a teremtőhöz járult, s elpanaszolta: „Rajtam kívül minden teremtménynek van megfelelő párja!”

Isten meghallgatta Ádám panaszát, azután megformálta Lilithet, az első asszonyt; az első férfivel már letesztelt eljárást követte, ám tiszta por helyett ezúttal üledéket és szennyet használt.

Ádám és Lilith nem volt boldog pár. Amikor Ádám hálni akart vele, Lilith azt vetette ellen, hogy a fekvő helyzet, melyet Ádám akar, befeketítené őt. „Miért kellene alattad feküdnöm?” – kérdezte. „Én is porból vagyok, s így egyenértékű vagyok veled.” Amikor Ádám megpróbált erőszakot venni rajta, Lilith dühében kimondta Isten mágikus nevét, a levegőbe emelkedett, s elhagyta Ádámot. (Teátrális és fenséges szökés, ami Euripidész Médeia-jának végére emlékeztet.)

Ádám elpanaszolta Istennek: „A társam elhagyott!” Isten azonnal csapatot alakított Senoy, Sansenoy és Semangeloph angyalból, s elküldte őket a paranccsal, hogy hozzák vissza Lilithet. Az angyalok beutazták a földtekét, és a Vörös-tenger mellett találták meg végre egy kéjvágyó démonoktól hemzsegő területén: Lilith boldogan közösült velük, és naponta több mint százszor megszülte Iilimet (az ő képmására alkotott gyermeket). „Késlekedés nélkül jer vissza Ádámhoz – mondták neki az angyalok –, különben vízbe fojtunk!” Lilith megkérdezte: „Hogyan mehetnék vissza Ádámhoz és élhetnék őszinte háziasszonyként a Vörös-tenger melletti tartózkodásom után?” „Meghalsz, ha nem engedelmeskedsz!” – felelték ők. „De hogyan halhatnék meg, ha egyszer Isten megparancsolta nekem, hogy viseljek gondot minden újszülött gyerekre: a fiúkra a nyolcadik napig, vagyis a körülmetélésig, a lányokra pedig a huszadikig? De azért ha valaha is megpillantanám a neveteket vagy képeteket egy újszülött gyermek felett függő amuletten, ígérem, őt békén hagyom.”

Az angyalok, akiket kétségkívül meglepett ez az Istennel kötött megállapodás, melyről nem tudtak, elfogadták Lilith helyzetét, és küldetésük beteljesítése nélkül tértek vissza az Empireumba. Isten, hogy kedvére tegyen a kielégítetlen Ádámnak, megbüntette Lilithet azzal a megtorlással, hogy naponta elpusztította száz-száz démongyermekét; s úgy tartják, hogy ha az angyali amulett miatt Lilith nem tudott elpusztítani egy emberi csecsemőt, rosszindulatúan ellene fordult.

Lilith története rendkívül megnyerő; mintha a „Genezis Fekete Könyve” lenne – igaz történet arról, hogy mi történt kezdetben az első férfival és nővel. Míg Éva elismeri, hogy alacsonyabbrendű a férfinál, és sorsát alárendeli neki, Lilith felsőbbrendűnek tartja magát, és eltávolítja magát a férfi autoritásától: megszökik a Paradicsomból, s így a Bukás szörnyű átka alól is mentesül. Míg Ádám halandóvá válik, és meghal, Lilith örökre halhatatlan marad; s Évával ellentétben, aki engedelmeskedik férje és Atyja kettős hímnemű autoritásának, s aki másodlagosan, hímnemű húsból teremtetett, Lilith – aki ugyanolyan idős (vagy még idősebb), mint Ádám – annak minden formájában elutasítja a macsóságot (vagy falokratizmust, ahogy a görögök mondják): nemcsak a misszionáriusi pozíciót, melyet férje kíván, hanem még Isten parancsait is, melyeket angyalai révén küld. Ez utóbbiak hatalmának dacára szilárdan kitart, és, bár törvényszerű korlátozások keretein belül, de továbbra is ragaszkodik csábítói munkájához.

Amennyiben eltekintünk e megfékezhetetlen nő feminin, sőt feminista értékétől, e történet legelragadóbb vonása, ahogy én látom, pontosan az, amit nem mond el: a titok, mely lehetővé teszi Lilithnek, hogy megszökjön a Paradicsomból, és később még azt is, hogy engedetlen legyen az isteni parancsokkal szemben. A kérdés a következő: honnan tudta Lilith Isten titkos nevét; a nevet, melyet Isten nem akart feltárni Mózesnek, s parafrázisokkal védi magát (Kiv. 3, 14), s ami oly fontos a Kabbalában: a határtalan erő neve, mely Salamon pecsétjén állt a Talmud szerint, s mely hatalmat adott neki az összes démon felett?