A csejtei várúrnõ Amennyiben ragaszkodunk a történetekhez, az elmesélhetõséghez, tekinthetjük kiindulópontunknak Báthori Erzsébet ellentmondásos figurájához kapcsolódó csejtei legendát. Nádasdy Ferenc feleségét a fennmaradt forrásokból egy nem különösebben szép, magányos, zárkózott nõnek ismerhetjük meg, aki feltûnõen kevés emberrel tart kapcsolatot, és kerüli még a fõúri rangjából adódó társasági kötelezettségeket is. Talán ez a mozzanat magyarázza a legenda alapmotívumát: a titokkal övezett asszony figuráját. A férj gyakori és hosszas távolléte alatt magányosan tölti napjait a csejtei vár falai között, társaságát körültekintõen megválogatott szolgálói jelentik. A boldogtalan házasságnak férje halála vet véget. Hamarosan az elõkelõ származású asszonyról nem éppen jóhírét keltõ mende-mondák kapnak szárnyra. A gyakran jó házból származó szolgálók egymás után tûnnek el, egyre bizarrabb történetek terjednek a várúrnõ környezetében. ,,Több leányt és szüzet és más nõket, akik a lakosztályában tartózkodtak, kegyetlenül és a halál különbözõ nemeivel megölt és megöletett" - hangzott a vád, amit Thurzó György nádor által megindított eljárás képviselt. A fennmaradt periratból fény derül a részletekre. A szemtanúk vallomásaikban a megaláztatások és a kínzások legkülönbözõbb válfajait vonultatják fel, a vérfürdõ és a kannibalizmus vádja sem marad el. Az eljárást követõen a csejtei várúrnõt befalazzák. Ezzel a fordulattal a ,,történet" nem zárul le. A bûntett körül számos talány marad. Talán épp a rejtély megoldatlansága tartja életben Báthori Erzsébet történetét.

A nõi Dracula legendája De ki ez az ördögi figura? Az emberi gonoszság megtestesítõje lenne, vagy pusztán egy elmeháborodott, vagy talán õ maga is áldozata a történetnek? Vajon ez az asszony lett volna a nõi Dracula, sõt az egyetlen, aki valóban nõk vérét fogyasztotta? Számos további kérdés merül fel a peranyag ismeretében is. Ha valóban ennyi szemtanúja akadt a gyilkosságoknak, miért nem akadályozták meg a bûntetteket? Hogyan volt módja ennyi áldozatot ejteni? A szülõk miért adhatták ki a lányokat, ha már ismert volt a korábbi szolgálók sorsa? Mily módon vette rá szolgálóit az együttmûködésre? Ezek a kérdések a hatalom elnyomó szerkezetére utalnak vissza, a legenda továbbélését mégis a titokhoz, a vágyhoz és a gyönyörhöz kapcsolódó elemek szimbolikája biztosította. De milyen kapcsolatban állhat a bûn az erotikával? A kultúra a szexualitást éppúgy tilalommal illeti, mint a gyilkosságot. Bataille megközelítésében elemibb a kapcsolat a szexualitás és a gyilkosság között, mint az áthágás nyújtotta gyönyör. Bataille nem pusztán a szerelmi és az áldozati aktus hasonlóságára hívja fel figyelmünket, de arra is, hogy a gyönyör a megszegéssel függ össze, sõt az erotika a megszegésben mutatkozik meg. Mi az, ami a hihetõség határát megsérti? Mire szolgál a lányok halála? Mi teszi értelmezhetõvé ezeket a bûntényeket? Szükség van egy szerkezetre, hogy az elemek, motívumok érthetõvé váljanak. A vérfürdõ a legenda egyes változatai szerint arra szolgált, hogy Báthori Erzsébet fiatalságát, vonzerejét a halott lányok friss vérével megõrizze, míg más változatok ezt az elemet az okkultista praktikákkal hozzák összefüggésbe.

Elekes tartózkodik a legenda értelmezésétõl, csak saját viszonyát jelzi mintegy ,,UTÓVÉD ÁLLÁSPONTBA MERÜLVE" - ahogy a kiállítás rejtett feliratán olvashatóvá is válik -, felkínálva számunkra is a túlélõ pozícióját. Ebben az elemben kapcsolódik össze az utóvéd szimbolika az áldozatok vérével táplálkozó draculai figurával. Elekes a legenda véres elemeit erotizálva áthangolja a Dracula-szimbolikát. A vérfürdõ szimbolikus toposzába helyezi a vágy epicentrumát: a kiállítás központjába állított vérrel teli dézsa körkörös hullámait egy sellõ csábító mozgása, remegése kelti. A vérfürdõ vöröses fényében úszó tér egyik pólusát ötvennégy vörös folyadékkal teli üvegcse jelzi. Míg az ötvennégy áldozat vére aperitifként ízlelhetõ, elfogyasztható, a mögöttük felsorakoztatott áldozati figurák szigorú rendbe szedve emlékeztetõül szolgálnak, a határokat áthágó, egyre több áldozatot követelõ vágy mementójaként. A tér másik pólusán egy homokfúvott üvegtondón egy korai, XVI. századi ördögábrázolás jelenik meg. Az okkultista jelképpel ábrázolt, kincskeresõ varázsvesszõvel ellátott ördög képe az ,,ora pro nobis" felirattal kiegészítve az õsi magyar hitvilágban még ismeretes demiurg figurára utal. Az ,,urdung", a néphit pozitív démona feltehetõen csak az új vallások hatására egészült ki negatív aspektusával. Az ,,imádkozz érettünk" fohásza a ,,jó ördögöt" szólítja. A jó és a rossz szimbolikus átfordítása ilyen módon a draculai mítosz erotizálásának metaforájává is válhat.